Bárhol is tartson valaki az önismereti útján, egyet már biztosan megtanult, megújulni nagyon nehéz. Tudatos tevékenységeinket megváltoztatni, mint például elkezdeni fogyókúrázni, sportolni vagy étrendet váltani, nagyon nehéz. Megújítani tudattalan késztetéseinket pedig, még nehezebb.
Mindenkinek biztosan ismerős az érzés, hogy „Én tudom”. „Én tudom”, hogy ez helyes vagy helytelen. „Én tudom”, hogy valamit szabad vagy nem szabad. „Én tudom, hogy ezt vagy azt hogyan kell csinálni. Ezek az „Én tudom”-ok mély és kétségbevonhatatlannak vélt igazságai, a sémáink.
És hogy honnét jönnek ezek a sémák? Gyermekkorból. Amikor az életre tanítottak bennünket főként szüleink, de nagyszüleink, nagynénik, nagybácsik és nagyobb testvéreink is. Mai napig érvényes meggyőződéseink java része, a körülöttünk lévő emberek reakciói és viselkedése alapján kódolódott bennünk. Ezek között voltak olyanok, amelyeket elmagyaráztak nekünk, és olyanok is amelyek akkori tapasztalataink és következtetéseink eredményeként születtek meg, és amelyek „ott és akkor” akár kiválóan működtek is.
Mára azonban ezek a meggyőződések és hiedelmek több sebből is vérezhetnek. Egyrészt amikor ezek a minták kialakultak, kicsik voltunk és ki voltunk szolgáltatva a tőlünk nagyobbak tudásának, világnézetének, szubjektív megéléseinek. Másrészt kisgyermekként a dolgok megítélése más. A dolgok lehetnek könnyebbek, ragyogóbbak, egyszerűbbek vagy épp ellenkezőleg, nehezebbek, ijesztőbbek, bonyolultabbak, mint amilyenek valójában. Amikor pedig képességeink és szükségleteink megváltoznak, mert idősebbek leszünk, illetve felnövünk, gyermekkori sémáink elavulnak.
És mégis, ha történik velünk valami, az kivált belőlünk egy már jól ismert, ösztönös érzést, testérzetet, késztetést, gondolatot és sémáink azonnal bekapcsolnak, mint tudattalan automatizmusok és észrevétlen alapigazságok. Mindezek fényében pedig joggal jelenthetjük ki, hogy teljes felnőtt létünket, gyermeki reflexeink irányítják.
Mi a baj ezzel? Nos, hogyha valaki boldog és elégedett az életével, semmi baj nincs vele. Hogyha azonban folyton félrecsúsznak a dolgai, ugyanolyan helyzetekben találja magát és ugyanazokkal a sémák keltette belső feszültségekkel kell megküzdenie, hogyha párkapcsolatai választásai ismétlődnek, hogyha gyermekének dinamikái és nehézségei elképesztően hasonlóak a sajátjaihoz – ezekben az esetekben nem lehet nem felismerni, hogy a lélekben futó felnőtt létet meghatározó alapprogram, a gyermeki tapasztalatok, a tudattalan szülő sémák irányítása alatt áll.
A képzés célja, hogy felismerjük és megújítsuk ezeket a szülői, gyermeki mintáinkat, amelyek esetenként, már sokkal inkább hátráltatják, mintsem segítik életünket. Hogy egyre objektívebben szemléljük, hogy mi történik bennünk és másokban. Hogy azzá a felnőtté váljunk, akire gyermekként szükségünk lett volna. Hogy azzá a szülővé váljunk, akire a gyermekünknek szüksége van. Hogy egyre dominánsabbá váljon egészséges, felnőtt énünk.
Részletek...JELENTKEZEM A KÉPZÉSRE 